Nagy fába vágtuk a fejszét: mivel tavaly ötfősre duzzadt kis családommal (és a 23 éves papagájjal) már egyre szűkösebben férünk el itthon, szeretnénk eladni zuglói lakásunkat és vennénk helyette egy kis házikót. Az elhatározást követően érdekes tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Rögtön felmerült bennem a kérdés: vajon az internet korában miért van létjogosultsága az ingatlanközvetítőknek?!

Lefotóztam a hajlékot innen-onnan, (ehhez megvártam, hogy a legjobb fényviszony álljon elő), megfogalmaztam egy rövid, tömör (és lehetőség szerint hatásvadász) hirdetési szöveget és feltettem jó néhány helyre. Persze kicsit fölé lőttem az árat, úgyis az lesz az első, hogy az érdeklődő alkudni próbál. Csakhogy nemigen égtek a vonalak, mindössze háromszor csörgött a telefon, mindháromszor ingatlanközvetítő jártatta a száját a túlvégen, és próbált meggyőzni, hogy mindenképp az ő irodájukkal szerződjünk az értékesítésre. Bakker, ÉN szeretném értékesíteni a lakást! Érdeklődőket várok és nem keselyűket!

A szélessáv és a mobilinternet idejében azt gondolná az ember, hogy ha valaki szeretné eladni a lakását, felpakolja a netre, aki pedig venne, az az ismert ingatlanos portálokon áll neki vadászni. Most vagy én vagyok nagyon naiv, vagy mindenki a forgalommal szemben halad: szinte nem találni magánhirdetést, körülbelül 98 százalékban ingatlanirodák hirdetnek. De miért?? Miért jó az, hogy az ingatlanos macáknak az eladási ár 3 százalékát kifizeti az ember, amikor ugyanazt ő maga is meg tudja tenni, azaz felpakolja a hirdetéseket a weboldalakra, (régimódibbak a nyomtatott újságokban is hirdethetnek), várja a hívásokat és fogadja az érdeklődőket?

Egy húszmilliós lakásnál az ingatlanos jutaléka 600 ezer forint. Hatszázezer! Nem hiszem el, hogy nem éri meg az eladóknak, hogy saját maguk intézzék az eladást. Ha pedig eleve annyival magasabb áron teszik fel a hirdetést, amennyibe a közvetítő kerül, akkor én, a vevő járok rosszul. Az ingatlanos meg jól.

Emberek, ébresztő! Az ingatlanközvetítés elavult, rossz szokás. Tessenek szívesek venni a fáradságot, leülni a gép elé, és meghirdetni sk. azt a nyomorult házat! És én is módosítom a hirdetés szövegét: Ingatlanosok kíméljenek!